WHY PHYSICS?

1/15/2016

I'm sorry for those who used to read this blog in English but this post is only written in hungarian. If you are curious use google translate. Thank you!

Többször belefutottam már abba a helyzetbe, hogy a sablonos "mit is tanulsz az egyetemen?" kérdés megválaszolása után megfagy a levegő, majd elkezdődik a következő megjegyzések áradata:
  • Fizikus?! Lányként?!
  • Dehát az olyan nehéz lehet! Én sosem értettem a matekot/fizikát...
  • És mit is csinálsz pontosan??
  • Akkor te tanár leszel? (NEM!)
  • Nem akartál valami nőiesebbet tanulni?
Ha nőként műszaki vagy természettudományos pályát választasz, akkor rengeteg sztereotípiával kell megküzdened. "A tudós"-ként vagy "A mérnök"-ként az emberek fejében még mindig a kövekező képek egyike áll. (Pozitívum, hogy a "scientist" szót beütve a Google-ba bőven találunk olyan képet ahol női kutatókat is ábrázolnak.)
Jó kérdés tehát, hogy akkor miért választ mégis néhány lány természettudományos vagy műszaki pályát? Bár mindenki történetét nem ismerem de a magamét elmesélem.
Mint minden kisgyerek én is hatalmas érdeklődéssel nézegettem azokat a mesekönyveket amikben űrhajózásról, csillagközi utazásról vagy dinoszauroszokról és őskori lényekről volt szó. (Azt hiszem minden kisgyereknél van egy "dinós" vagy "űrhajós" korszak.) A könyveket mindig is szerettem, 9 éves korom körül pedig elkezdtem falni őket. Minden mesekönyvet és ifjúsági könyvet elolvastam ami a kezembe került. Emlékszem ahogyan a könyvtárból a nagy bevásárlószatyrokban hordtuk haza a könyveket, csak hogy jövő héten újra megismételjük a műveletet. (Utólag belátom, hogy ez nem volt egy egészséges véglet. Abban az időben zárkózottabb lettem és a könyveken kívül nem nagyon érdekelt más, jól elvoltam a saját kis álomvilágomban. Mikor már magam választottam könyveket, megszerettem az orosz írókat és vaskos Dosztojevszkij kötetekkel jártam iskolába. Ha van valami ami távol tartja az osztálytársakat és a barátkozni vágyókat akkor az ez volt.)
Nagyjából 13 éves lehettem mikor András öcsém tolltartóján feltűnt a vastag fekete filccel írott képlet:
E=mc2
Mikor megkérdeztem ez micsoda és mit jelent, a 9-10 év körüli öcsém kiröhögött, hogy nem ismerem Einstein híres képletét. A büszkeségém, a kíváncsiságom és az évek kemény munkájával kiépített "okos nővér" szerep nem engedte, hogy ne nézzek utána a dolognak. Akkor ennyiben is maradtam. Nyári szünetben aztán kezembe keveredett az egyik ritkán látogatott könyvespolcunkon Stephen Hawking: Az idő rövid története című könyve. Mivel az olvasás szeretete még mindig megvolt így aztán ezt is elolvastam. Nem kell talán mondanom, hogy nem sokat értettem belőle, mindenesetre lenyűgözött. Álmodozó gyerekként elvarázsolt a galaxisok, részecskék világa. Messzebre tolták a képzeletem határait. Az évek során még többször elolvastam a könyvet és egyre többet értettem meg belőle.
A könyvtárben ezentúl új polcokat fedeztem fel és renegteg tudománynépszerüsítő könyvet olvastam. Csillagászatot, asztrofizikát, később részecskefizikát, kvantumfizikát és egészen elvont húrelméletet, párhuzamos univerzumokat tárgyaló könyvek kerültek terítékre. A győri egyetemi könyvtárban kikértem Marx György: Kvantummechanika könyvét, amiből semmit nem értettem, de boldogsággal töltött el a tudat, hogy ennyivel is közelebb kerültem a tudományhoz.
Félreértés ne essék, ezek az alapokat sem adták meg ahhoz, hogy bármi megértsek vagy elsajátítsak a könyvek íróinak tudásanyagából. DE szélesítették a látókörömet és megmozgatták a fantáziámat. Régi fiókjaimat átkutatva most is találnék olyan "ötletgyűjtő" füzeteket, aikben azokat az ötleteimet jegyeztem le amikről 14-15 éves koromban azt hittem, hogy majd megváltóként üdvözli a tudós társadalom. Persze ezek mai szemmel enyhén szólva is megmosolyogtatók.

15 éves lehettem mikor egyik fizikaórán szóba került a csillagászat, a fekete lyukak és többi ínyencség. Hirtelen ötlettől vezérelve jelentkeztem, hogy tartok előadást a témában hiszen ez úgyis érdekel és már olvastam róla néhány könyvet. A tanárnő beleegyezett, az előadást megtartottam a saját osztályomnak majd a következő két évben majdnem minden felettem lévő évfolyamnak. Ez egyfajta megtiszteltetés volt amiben az érdeklődési területem miatt részesülhettem, és amiért akkor is és most visszagondolva is nagyon hálás vagyok.
Keresni kezdtem a hasonló érdeklődésű embereket, így találtam rá a győri Amatőr Csillagász Egyesületre, akik a győri egyetem tetején álló kupolában gyűltek össze pár hetente csillagok után kutatva az eget. Nem kevés átfagyoskodott vagy leizzadt este után rengeteg szép emlékkel gazdagodtam. Közelebbről szemügyre vettük a Holdat, több közeli bolygót - Szaturnusz, Jupiter - távolabbi galaxisokat és csillagvárosokat. Közhelynek tűnik és az is, de a távcsőbe nézve minden alkalommal megdöbbentett mennyire kicsik vagyunk, mi emberek. A világegyetem félelmetesen nagy lett, megismerhetetlen és feltérképezhetetlen, én pedig védtelen és jelentéktelen.
Mi volt jó ebben a tanulási fázisban? Miért érdekel egy gyereket egy ilyen téma?
Nem tartom magam zseninek, mióta egyetemre kerültem pláne nem. Látom azokat akik klasszisokkal tehetségesebbek nálam, úgy látnak át összefüggéseket vagy olyan feladatmegoldó készségük van amilyen nekem sosem lesz. Gimiben a legnagyobb motiváció az volt, hogy a fizika iránti érdeklődésemmel egyedi lehettem. Volt nálam tehetségesebb, fizika OKTV-n első 10-ben lévő osztálytársam, engem azonban nem nagyon éredkelt a középsuliban oktatott fizika. Néha belenézve a felsőbb évfolyamok tankönyveibe vágyakozva gondoltam arra az időre, mikor majd részecskékről, maghasadásról és csillagászatról fogunk tanulni.  Azok a könyvek amiket olvastam olyan távol álltak a magazinoktól vagy a klasszikus szépirodalomtól amit a korombeliek olvastak, - ha olvastak - hogy különlegesnek érezhettem magam. Ez pedig hatalmas húzóerő volt.

A 10. osztály legvégén, már majdnem véget ért a suli mikor az akkori fizika tanárnőm ajánlott egy nyári tábort. Az MTA MFA - Műszaki Fizika és Anyagtudományi  kutatóközpont - szervezi. Pályázaton keresztül lehet rá jelentkezni és ha felvételt nyersz akkor az MTA jóvoltából egy hetet ingyen és bérmentve tölthetsz a KFKI-ben - Központi Fizikai Kutatóintlézet. A szállást a Csillebérci gyermketáborban biztosították. Iszonyatosan izgulva megírtam a pályázatomat, ajánlásokat kérve a tanáraimtól. A Schrödinger macskája, avagy a  kvantum főnix és hasonló állatok című témára jelentkeztem - akkorra már az érdeklődésem a csillagászattól a részecskék és kvantumjelenségek felé fordult - majd el is nyertem a helyet. Az ott töltött egy hét meghatározó élmény volt számomra. A tábor vezetője, Daróczi Csaba remekül megtalálta a hangot a középiskolás diákokkal. Rengeteg programot, kirándulást szervezett nekünk. A témavezetőim dr Márk Géza és Vancsó Péter szintén nagyon kedvesen és segítőkészen kalauzoltak a kvantumos jelenségek világában. 
Ugorjunk még egy évet. Ekkor már 17 éves vagyok, közelítek a 18-hoz. lassan visszaintegrálódom a társadalomba, ismét beszélgetek az emberekkel és próbálom bepótolni a kiesett éveket. ☺ (Jó, ennyire azért nem szeparáltam el magam tőlük...) Mint minden korombeli én is ki akartam próbálni a nyári munkát. Tapasztalatot akartam gyűjteni és némi pénzt keresni. A szüleim nem voltak különösebben elragadtatva az ötlettől, hogy a kislányuk egész nyáron kukoricát címerezzen vagy egy boltban dobozokat pakoljon. Szerencsére a komolyabb összetűzés előtt szembe jött egy remek lehetőség. Akkoriban, pontosabbban márciusban nyitott Győrben a Mobilis nevű Csodák Palotája jellegű tudományos játszóház. Egy osztálytársam akkorra már lebeszélte, hogy nyáron egy hónapot ott fog dolgozni. Sajnos nekem nem tudott segíteni az álláskeresésben de ajánlotta, hogy én is jelentkezzek demonstrátornak. Nem sokat hezitálva beadtam a soványka önéletrajzomat, majd vártam a választ. Féltem, hogy fiatal korom és egyértelmű tapasztalatlanságom miatt válaszra se méltatnak majd, így pár nap múlva személyesen mentem el, hogy megkérdezzem alkalmaznának-e. Épp akkor jött ki az épületből Mészáros Péter a Mobilis szakmai vezetője. Korábban iskolai fizikát és természettudományokat népszerűsítő előadásain már találkoztunk így látásból ismetük egymást. Ahogy az a közös munka során sokszor előfordult, akkor is rohant valahová, azt hiszem épp ebédelni. Így aztán a büfé felé loholva elhadartam mennyire érdekel a fizika, felsoroltam a könyveket, amiket olvastam majd vártam a választ. Rövid egyezkedés és egy gazdasági vezetővel megspékelt találkozó után a Mobilis egész nyárra felvett, mint gyakornokot.
Nehéz legszebb nyarat választanom, de az ott töltött gyakorlat biztosan toplistás. A demonstrátorok firss, fiatalokból álló csapata hamar befogadott, én pedig rájöttem, hogy munkamániás vagyok. ☺ Minden szabad percemet ott töltöttem és miután a 18. születésnapomkor megtartottam az első kísérleti bemutatótam még levakarhatatlanabb lettem. Élveztem a közönség előtti fellépéseket, a kollégákkal való együttműködést, a csapatépítő kirándulást és sütögetést. Végzős gimisként is sokat jártam vissza. Hétvégente, az iskolai szünetekben igyekeztem minél több időt ott tölteni. Mivel elismerték az akkori kevéske tudásom és értékelték a lelkesedésem szívesen dolgoztam ott. Nőtt az önbizalmam és fejlődött az előadóképességem. Sokáig tudnám még sorolni mi mindent köszönhetek nekik. Legszebb élményeim a nyári gyerektáborokhoz köthetőek, ahol csoportonként 20-25 kíváncsi ördögrokka próbálta feltérképezni a tudomány és a türőképességem határait.
Az egyetemi felvételinél csak fizika szakot jelöltem meg, hiába próbáltak a szüleim észérvekkel hatni rám. Eltökélt voltam és nem gondoltam, hogy más is érdekelhetne a fizikán kívül. Az érettségi és a felvételi jól sikerült, bejutottam a BME fizika szakára. Majd jött a hideg zuhany....

Az első hét után ott akartam hagyni az egyetemet. Hirtelen a fizika szak minden bűverejét elvesztette. Rajtam kívül másik 80 ugyanolyan érdeklődésű fiatallal kerültem össze, elvesztem köztük és ez kétségbeejtett. Ezenkívül felköltöztem Budapestre, kiszakadtam az ismerős környezetből és elképesztően magányos lettem. Az első félév afféle mámorban telt, mantrázva a "túlélem, túlélem, túlélem" szöveget sikerült leküzdeni a zh-kat és a vizsgákat. Kicsit sem volt könnyű de a siker segített, hogy maradjak és továb küzdjek még egy félévet. Aztán még egyet... Igazság szerint fogalmam sem volt, hogy az addig imádott fizikán kívül mivel is foglalkozhatnék így tehetetlenségből maradtam.
Az első év végén kapóra jött egy nyári gyakorlati lehetőség az egyik egyetemi laborban Simon Ferenc vezetése alatt. Gondoltam az pont elég lesz arra, hogy bepillantva egy labor munkájába visszanyerjem a lelkesedésem és újult erővel vágjak neki szeptemberben a következő félévnek. Így is lett. A nyár igyakorlat feledtette velem a vizsgákkal és számonkérésekkel járó stresszt. Kérdeztem és válaszoltak a kérdéseimre; nem kellett attól félnem, hogy butának néznek. Ez elképesztően felszabadító érzés! A nyári gyakorlat pedig ismét lehetőséget adott arra, hogy különlegesnek érezzem magam, hiszen első év után még nem szokás ilyenen rész venni. Talán a fenti pár sorból úgy tűnhet, de az egyeteni tanulmányaim nem csupán szenvedésből állnak. Az évfolyam megmaradt része kezd összetartó közösséget formálni, az eőladásaink alapvetően érdekesek, a laborokat pedig kifejezetten élvezem - mikor minden működik ☺. Jól sikerült a külföldi nyári gyakorlatom és az ottani témámat feldolgozva sikerült II. helyezést elérnem Orvosi Fizika kategóriában a TDK-n.

Idén nyáron megszerzem a BSc diplomát, három évnyi kemény munka végre kifizetődik. Hogy utána mi lesz azt még én sem tudom. De mint mindenre kíváncsi leendő tudós, érdeklődve várom!

Follow my blog with Bloglovin.
Follow my blog with Bloglovin!

You Might Also Like

0 comments