SLOW FASHION - THE MOVEMENT

11/29/2016

Forrás
Annak idején a tapasztalatszerzésen és az alkotás örömén túl azért is kezdtem bele újra a saját ruháim megvarrásába mert nem voltam elégedett a fast fashion boltok kínálatával. Drágállottam egyes termékeket, másokat silány minőségűnek találtam. Be akartam bizonyítani magamnak és az olvasóimnak is, hogy lehet divatosan, csinosan öltözködni akkor is ha az ember nem a plázában veszi meg a ruháit. 

Aztán ahogy jobban beleláttam milyen költségekkel jár egy-egy ruha elkészítése már nem drágállottam a ruhákat. Sőt, elkezdtem azon gondolkodni miért ennyire olcsó egy műszőrme kabát ha a méterárú boltban métere több tízezer forint, a varrónő sem ingyen dolgozik és egy nagy cég esetében számtalan más költség is felmerül amit az eladott ruhák árának legalábbis fedeznie kell. 

Persze korábban is belefutottam már egy-egy újságcikkbe amik a nyomorúságos körülmények között dolgozó ruhaipari munkások helyzetét ismerteti de ezeken könnyen túllendültem. Hiszen ezek a munkások messze vannak, a problémájuk nem az én problémáim és különben is, mit tehetnék értük? 

Most azonban, hogy a kérdés a személyes élményeimen keresztül ismét felmerült elkezdtem cikkeket keresni, amikből kiderül pontosan hogyan is működik a divatipar gépezete. Amik számszerűsítik mennyi bért kap egy egyszerű varrónő a gyárban, mennyi ruhát termelnek a divatcégek évente, mennyi vizet, növényi anyagokat, vegyszereket használnak fel egy-egy darab elkészítéséhez. Kutatásokat, amik bemutatják milyen körülmények között dolgoznak a varrodai munkások, hová kerülnek a ruháink amikor megunjuk őket és hogy mekkora a ruhaipar kollektív ökológiai lábnyoma. 

Ekkor bukkantam rá a Fashion Revolution mozgalomra, ami ugyanezeket a kérdéseket feszegeti. 


A mozgalom három éve indult azután, hogy Bangladesben összedőlt egy óriási varroda több mint ezer munkás halálát okozva. A baleset megelőzhető lett volna, ha a munkások emberhez méltó, biztonságos körülmények között dolgozhattak volna. A baleset után rengeteg emberben merült fel a kérdés: Ki készítette a ruháimat? - Who made my clothes? A mozgalom erre keresi a választ minden év áprilisában, a bangladesi tragédia évfordulóján. A cél az, hogy a vásárlók tisztában legyenek azzal, kik és milyen körülmények között készítették a ruháikat ezzel is a tudatos vásárlásra nevelve őket. 

Forrás
A mozgalom alapítói szeretik a divatot. Nem kívánják senkitől, hogy zsákruhában vagy fűszoknyában járjon hátat fordítva a modern világnak. Amit szeretnének az az, hogy a divatipar minden dolgozója egyenlő bánásmódban részesüljön, tisztességes fizetést kapjon és emberi körülmények között dolgozzon. 

Ezzel együtt a mozgalom felhívja  a figyelmet az divatipar fenntarthatóságának fontosságára is. A ruhák előállításához rengeteg vizet és vegyszert használnak fel ami hosszú távon fenntarthatatlan és károsan hat a környezetre és az élővilágra. A technológiai háttér már adott, hogy a műanyag hulladékból cipőket gyártsanak ahogy a textilhulladékot is újra lehet hasznosítani például szigetelésként. 

A legfontosabb persze az, hogy a vásárlók felismerjék, hogy a fast fashion nem fenntartható és sok esetben nem is etikus vagy környezetbarát.

A vásárlási szokásaink megváltoztatása azonban nem könnyű és nem is megy egyik pillanatról a másikra, tudom ezt én is. Épp ezért létrehoztam a blogon egy új kategóriát, ahol a divatiparral kapcsolatos gondolataimat és a saját tapasztalataimat osztom majd meg. 

You Might Also Like

0 comments