WHO IS RESPONSIBLE?

12/06/2016



Tudjuk, hogy a ruhaiparban jellemző az alacsony képzettségű munkaerő kizsákmányolása azonban nem egészen tiszta kik is ezért a felelősek. Ha megvizsgáljuk kik vesznek részt a ruhaiparban és kik vásárolják a termékeiket láthatjuk, hogy ez egy összetett bonyolult láncolat, és nem lehet egyedüli felelőst találni a kialakult helyzetért.

Kezdjük a vásárlói igényekkel, amik a piacot alakítják. A középosztálybeli vásárlók megengedhetik maguknak, hogy boltban vásárolják ruháikat, nem szorulnak adományokra vagy használt ruhákra azonban a dizájner ruhák és a kiváló minőségű termékek nem vagy csak több hónapnyi spórolás után érhetőek el számukra. A fast fashion üzletek ezt a réteget lovagolják meg, elérhető áron közepes minőségű ruhákat kínálva.

A kulcs az elérhető ár. Hogyan lehet ezt a relatíve alacsony árat fenntartani? Hát úgy, hogy valamin spórolni kell. 


Min lehetne spórolni? Az egyetemet végzett tervezőkön, marketingeseken, könyvelőkön, üzletvezetőkön, logisztikusokon? A munkájuk nélkülözhetetlen és társadalmilag megbecsült, az ő fizetéseik megnyirbálása nagy visszhangot keltene és felmondásokat generálna. A reklámkampányokon és az üzlethelyiség bérlésen szintén nem lehet spórolni. Maradnak a betanított munkások.

A fast fashion cégek tehát olcsó betanított munkásokat keresnek. Hol találnak ilyet? A fejlődő országokban, ahol ezek az állások az átlaghoz képest kiemelkedő fizetéssel kecsegtetnek. Nyugati szemmel nézve napi 300-1000 Ft szánalmasan kevés bér de az elmaradott régiókban sokszor nincs jobb lehetőség. A varrodák (amiknek a fast fashion cégek nem tulajdonosai, csak megbízói) tehát munkalehetőséget kínálnak. Ezen a ponton merül fel egy megosztó kérdés:

Hibáztathatóak-e a fast fashion cégek, hogy a piacon elérhető legalacsonyabb áron dolgozó varrodákat bízzák meg a munkáikkal?


Egyik oldalról nézve több százezer embernek adnak munkalehetőséget, elősegítve a régió és az ország fejlődését. Másrészről azonban a fast fashion cégek hallgatólagosan beleegyeznek a munkások kizsákmányolásába. Nem hihető kifogás, hogy ők nem tudták milyen körülmények között és milyen bérekért dolgoznak a közvetve alkalmazott munkásaik, hiszen elég megnézni mennyiért vállalná ugyanazt a munkát egy nyugati varroda és rögtön kiderülne, hogy a kiszervezett varrodák dolgozóit ennyire kevés pénzből lehetetlen rendesen megfizetni.

A elmaradott országok fejlődése sok esetben a nyugati megrendelésektől függ, ezek teremtenek munkahelyeket, ez turbózza fel a GDP-t. Hogyan tudnak vonzók maradni a nyugati cégek szemében? Ha a nyugati piaci ár alatt kínálják szolgáltatásaikat. Ez még nem is lenne baj. Lehetne úgy meghatározni az árat, hogy a munkások ne járjanak rosszul.

A hírek azonban arról szólnak, hogy a fejlődő országok varrodáiban nyomorúságos körülmények uralkodnak, az épületek sokszor az összeomlás határán vannak, a munkásoknak nincs biztosítása, rendes fizetése és a napi 10-12 óra munka a normális. A varrodák tulajdonosai természetesen tehetnének ez ellen csupán kicsit magasabb áron kéne kínálni a szolgáltatásukat. Ezzel persze már korántsem lennének olyan vonzók a nyugati cégeknek a rivális varrodákkal szemben. Maradnak tehát az emberhez méltatlan munkakörülmények miközben valószínűleg a varrodák tulajdonosai még így is szépen keresnek a munkásaik kizsákmányolásán.

Kinek a felelőssége, hogy egy országban ne lehessenek ilyen nyomorúságos munkahelyek? 


A válasz természetesen maga az ország és azon hivatalai, akiknek a munkahelyek ellenőrzése lenne a feladata. Ha a munkahelyeket rendszeresen ellenőriznék, kikérnék a munkások véleményét a munkakörülményekről, a szabályszegő varrodákat és gyárakat bezáratnák akkor nem működhetnének ezek az intézmények. Sajnos ezekben a régiókban a korrupció virágzik és az ellenőröket (ha vannak) könnyű megkenni a varrodák pedig háborítatlanul működnek tovább, akár életveszélyes körülmények között is.

Bangladesben a Rana Plaza egy óriási varrodának is otthont adott egész 2013. április 24-ig, míg össze nem omlott maga alá temetve az épületben dolgozó munkásokat. Több mint ezren vesztek oda a balesetben, kétezer ember pedig megsérült. Az pláza üzemeltetői tisztában voltak az épület rossz állapotával, ezért a bolti dolgozókat és vásárlókat nap közben evakuálták, a munkásokat viszont állásuk elvesztésével fenyegették és nem engedték nekik a munkahelyük elhagyását. 

A tragédia könnyen megelőzhető lett volna ha az emberélet fontosabb lett volna mint a profit. A munkások kizsákmányolásáért és a balesetért elsősorban maga a varroda tulajdonosa a felelős, majd az őt megbízó nyugati cég és rajtuk keresztül közvetve az olcsó termékeket kereső középosztálybeli vásárló is. 

Mi kellene ahhoz, hogy a munkások helyzete jobbra forduljon?


- Az adott ország hatékony fellépése az illegális és életveszélyes munkahelyek ellen. 

- Az varrodák olyan árat alkudjanak ki a nyugati cégekkel, amiből nem csak a saját nyereségükre hanem a munkásaik rendes fizetésére, biztosítására, nyugdíjára és a telephelyek karbantartására is futja. 

- A nyugati cégek követeljék meg a varrodáktól, hogy etikusan működjenek. Ne lehessen gyerekmunka vagy rabszolgaság, fizessenek rendes béreket, biztosítást és nyugdíjat a munkásoknak valamint biztosítsák az emberhez méltó munkakörülményeket. 

- A vásárlók ismerjék fel, hogy a ruháik igazi árát a nyomorúságos körülmények között dolgozó betanított munkások fizetik meg. Ennek tudatában vásároljanak tudatosan, vásároljanak etikus márkáktól.



You Might Also Like

0 comments